Ha két-három héttel ez előtt azt mondják nekem: „figyelj, rád olyan hatással lesz ez a Portal, hogy remegő kezekkel könyörögsz egy saját Portal-Gunért”, tuti kiröhögöm az illetőt. Emlékeztek, írtam egy TOP5 Hype-olt játékok listát, amin a Portal a dobogó aljára került…nos, most már a merevlemezemen van.

Nehéz beletörődni abba, hogy hibáztam a Portal megítélésében. Egy agyondicsért logikai gubancnak tartottam az egészet, amíg egy ismerősöm nem vett rá, hogy próbáljam ki. A játékot kb. 2 nap alatt kivégeztem, annyira jól sikerült a kipróbálás. Ódzkodtam a játéktól, de nem tudom miért. Talán túl sterilnek tűnt, talán csak a híre tette ellenszenvessé, nem tudom. Az alapötlet, miszerint pusztán egy miniatürizált féreglyuk ki- és bejáratának változtatgatásával lehet megoldani feladatokat, bizarrnak és túlontúl egyhangúnak tűnt. „Ugyan már, hogy tarthatják fent az érdeklődést csak ennyiből”, gondolta a kis naív fejem. Hogy tartották fent az érdeklődést? Nos, a játék, ha ilyen tekintetben nézzük, rövid. A rövidségéből adódóan nem kellett olyan sok feladat, hiszen az első 3-4 pálya eléggé tutorial jellegű. Miután átverekedjük magunkat ezeken, a pályák egyre hosszabbak és egyre nehezebbek lesznek. Igyekszem nem „in medias res” a feladatokra térni, ezért először, amolyan „ab ovo gemini”, nézzük az alapoktól a játékot.

A történet, ami szerint…nos…hogy mondjam el? Egy üvegkalitkában ébredünk, azzal a feladattal, hogy teljesítsük az elénk háruló pályákat. Ahhoz, hogy ne lőjem le a poént, többet nem szabadna mondanom, de a lényeg annyi, hogy a játék kb. háromnegyede után egy különleges háttérszál jelenik meg, ami előbb elgondolkodtatja az embert, majd a jó időben cselekvésre készteti. Az, hogy melyik jelenetre gondolok, azt vagy kérdezzétek meg kommentben, vagy emailben.

A világ, amibe csöppenünk egy szóval leírható. Steril. Kísérleti teremről teremre járunk, amikor szemünk elé tárul bizonyos részletek erejéig a „labor” háttere. Egy barát, vagy egy korábbi tesztelő nyomai és emlékei kerülnek elő a falakra írt üzeneteken, jegyzeteken és képeken keresztül. Ebben az időszakban kezdtem el gondolkodni, hogy „talán mégsem vagyok egyedül?”. Nos, sosem voltam egyedül, hiszen akad egy állandó kísérőnk, hang formájában. GLaDOS-ról beszélek, aki legtöbbször elővezeti azt, hogy mi vár ránk a pályán, pontosabban a tesztszobában. Persze, ha csak ennyi lenne, nem lett volna maradandó. A kedves női hang szinte szemtelenül poénkodik velünk, néhol ironikusan véleményez minket, de van, ahol egyedül egy jelzőt tudok használni: cuki. Aki végigtolta a játékot és emlékszik a casting lista alatt lévő dalra, az tudja miről beszélek, aki nem, azok kedvéért mellékelem egy videóban a „dalt”. Ez a humorforrás a játék „fő céljaként” is megmarad. Miért? Mert a motiváló tényező egy szelet süti! Persze, ettől egy kicsit komolyabb lesz a játék zárása és nem a névtelen főhősnőnk sütizgetését látjuk a zárásban, de azért elég bizarr ötlet. Igen, említettem a főhősnőt, aki…nos, nő…és tesztalany. Ja, meg piros ruhát hord. Ez minden, amit tudunk, hiszen végig szótlan marad és szinte semmit nem tudunk meg róla (ha GLaDOS mond róla valamit a sztori közben, akkor elnézést, én nem vettem észre a játék során), így ő, egy kicsit tovább erősíti a Portal „hideg” szálát.

Az út, ahogy mondtam, pályáról pályára változik és nehezül. Energiagömböcöket kell eljuttatni a pálya egyik felétől a másikba, vagy gyilkos robotokat kell a fejükre ejtenünk, hogy ne lőjenek szitává. Ezek mellett fontos szerepet kap a gravitáció és a súlyok helyezgetése, mint fizikai tényező. A Portal, mint logikai játék 10/10-re vizsgázik nálam, hiszen nem nehéz megoldani a feladatokat, de végig elgondolkodtattak és érdekesek voltak. A játék rövidségéből adódóan pedig nem tűntek igazán repetitívnek.

Most emlegetnem kéne olyan dolgokat, mint irányítás, hangok, meg ilyesmi. Szóval, az irányítás nem bonyolult, könnyen átlátható, egy logikai játéknak megfelelően: bot egyszerű. A hangok terén a játéktól nem kell sokat várni, de azt a keveset maximálisan teljesíti. A gépi hangok, GLaDOS hangjának váltakozása, el-elcsuklása vagy épp a szolid háttérzaj tökéletesen passzolnak a hangulatvilághoz. Ez az egységesség rúgott igazából tökön.

Máig nem értem, hogy miben van a Portal igazi ereje. Egy bot egyszerű játék, olyan környezettel, amitől borsódzik a hátam és mégis…játszatta magát. Brutális, hogy mire képes az emberi találékonyság és az, hogy ez a világ, amit megteremtettek, egy tömör, negatív utópia és egy igazi „művészeti alkotás” a számítógépes játékok világában. 

Ja, és a videók (előbb franciául, majd angolul....jah és SPOILER veszély a videó elején, a dal kb 1 perc után indul)