PS2-n mindent besöpört. A legjobb, a legszebb a leg-legebb volt. Annó mikor megszereztem a PSP-met ezt a játékot kaptam mellé. Az élmény hihetetlen volt.

 Nézzük sorrendben. Az első GoW 2005ben jelent meg PS2re. A hatás mérhetetlenül komoly volt. Akárcsak a Prince of Persia sorozat, a szerkesztők itt is tökösen visszanyúltak az aktuális nép mitológiájához és azoknak mivoltjához. A GoW a görög mitológia minden részét elénk tárja. A szörnyek, a harcosok,  a titánok, de még az egyszerű emberek is olyanok ahogy azt egy görög történetből képzelnénk el. Egyszerűen fantasztikus a stílusa.

            Ha már mítoszok, akkor nézzük rögtön a sztorit. Ugye van nekünk Kratosunk, akit Hádész megölésével a háború istenévé választottak, de Kratos elveszti minden hitét az istenekben és ezután csatlakozunk a sztoriszálhoz. A PSP verzió ami előadja mi is történt ezután és hogy miért kell sorra mészárolnunk a szembejövőket.

            Huppanjunk át a grafikára. PSPről van szó tehát így gondolkodjunk. A GoW kurva jól néz ki! A megvalósítása a díszleteknek, a szereplőknek vagy a sima NPC-knek, az valami hihetetlen. PSPn találkoztam már szép játékokkal (Tekken: DR, Final Fantasy 7, stb.), de ez mindent vitt. Na és ott vannak a hangok. A melódiák, amik kísérik a játékot, nagyon komolyak. Egyszerűen arra késztetnek, hogy öld le aki szembejön, de figyelj a stílusodra. Félelmetes.

            A játéknak persze nem az előbbiek a legfőbb elemei, hanem maga a harc. Kegyetlen, akrobatikus és brutálisan jól néz ki. Az animációk remekül sikerültek. A pengék csattogása akárcsak egy táncos, akinek megvan a tökéletes koreográfiája. A kivégző mozdulatok vér precízek. Egy rossz gomb és vége van, de ha jót nyomunk, akkor vér, belek és fejek mindenütt. A játék során több fegyvert is kapunk, valamint a játék első kijátszása után különböző skineket is, amik újabb erőt adnak az újrajátszásra. Minden lemészárolt ellenfél után kapunk kis piros bogyókat, amivel később fejleszthetjük meglévő fegyvereinket és azok így egyre erősebbek és pusztítóbbak lesznek. Pláne ha használjuk a spéci kombókat amik a fegyver különleges erőit hivatottak előhozni. Micsoda vérfürdő… nyami. Csoda folytán, ha megunnánk a harcot, akkor kell a logikánkat is dolgoztatni. Különböző okossági és ügyességi feladatok is vannak a játékban, amik ha nem is Syberia szintűek de színesítik a játékot, az tuti.

            Jöjjön a fekete leves. A játék cseszettül rövid. 5 óra és vége. Könyörgöm…miééééért? Kell még ilyen! Reméljük hamar kapunk valami finomságot ami hasonló mint ez!

        Kukkantsuk hát meg az értékelést így zárásként: 

Grafika: 10/10
- Tökéletes. Aki nem hiszi, annak utánajárok!
Irányítás: 10/10
- Itt sincs gond
Hangok: 10/10
- Kimért, stílusos… VÉR profi.
Játékélmény: 10/10
- Magával ragad és egyszerre végig akarod játszani…és újra és újra…