avagy a gyengébbek kedvéért, az 5 kedvenc „belső nézetes” akciójátékom listája következik. Ez egy szubjektív lista, akárcsak a korábbi TOP5-jeim. Nektek is van ilyen rangsorotok? Igen? Akkor írd meg kommentbe!

5. Helyezett: Pariah

Nem vagyok nagy FPS fanatikus, ezért is volt nehéz megtalálni az ötödi helyezettemet, ami végül a futurisztikus stílusú Pariah lett. Az annó, Unreal Torunament-i babérokra törő játékon érezni lehetett, hogy a multi vonalra helyeznék ki, engem még is az egyjátékos módusz fogott meg (talán mert nem vagyok angy multi-lövölde kedvelő). A stílusa azlőbb említett ÚT, illetve egy kis Mass Effect szerűség is található benne. Egy kipróbálást mindenképp megér, bár engem inkább a stílusa fogott meg és nem a komplexitása vagy az akciófaktora.
  

4. Helyezett: Medal of Honor: Allied Assault
A világháborús játékok ősatyja, az azóta eszálló ágban lévő MoH sorozat igazi, tökös része. Nálam ez lepipált mindenféle világháborús CoD-ot (legalábbis, amiket kipróbáltam…a Modern Warfare trilógia nem tud megmozgatni). A játékélmény az akkori, és a mostani gondolkodásom szerint is különleges és élettel teli volt. Rengeteg változatos dolog volt benne, ami miatt érdemes volt újrajátszani. A háborús érzés teljesen átjött és az a D-Nap, amit ott láthatunk, számomra a „Ryan közlegény megmentése” című film nyitójelenetét idézte, amit azóta is a filmipar egyik legjobb jelenetsorának tartok. A valósághűséget és a világháború atmoszféráját tökéletesen megfogták és még így, lassan 10 évvel a megjelenés után is csak ajánlani tudom!

3. Helyezett: Far Cry
2004-et írtunk, amikor megérkezett a számomra teljesen ismeretlen Far Cry. Nálam általában úgy működnek a dolgok, hogy a legváratlanabb nevekkel szórakozom a legjobban. Nem volt agyonreklámozva vagy ilyesmi (tegyük hozzá, akkoriban még nem is nagyon figyeltem a játékhírekre.), csak szimplán berobbant és aratott. A készítők ezzel, az eredetileg techdemonak készülő projekttel szereztek nevet maguknak. A környezet egyszerűen csodálatos. Mikronézia úgy elevenedett meg a képernyőn, amihez 2004-ben Paks kellett, hogy megmozgassa. A csodálatos látványvilág mellé egy szolidabbnak vélt történet, azonban nagyon jó, taktikus lövöldözés társult. Emlékszem, élmény volt apummal együtt játszani a játékot és különböző mód, taktikusan leszedegetni az ellenséges zsoldosokat, vagy a játék vége felé azokat a randa dögöket, amit a sziget „tulajdonosa” alkotott.

2. Helyezett: Mirror’s Edge

Imádom a futurisztikus dolgokat, akárcsak a parkourosok mutatványait. Ezt a kettőt kombinálta a fent említett cím, a Mirror’s Edge. A játékban egy futárt alakítunk, aki nem kis kalamajkába keveredik, nővérével együtt. Lesz itt szó, árulásról, akcióról és miegymásról, de ami a leglényegesebb volt, az a játékmechanizmus. A ME-ben a környezeti interakciók dobták fel igazán az akciót, hiszen a falon futva, pofán rúgni a szembejövő kommandóst, aki ettől elejti fegyverét, és mi hanyag eleganciával porrá lőhetjük, az nagyon tuti érzés. Ezek mellett az apró dolgok mellett igazi, epikus jelenetek is voltak, mint például az, amikor egy metrót kell meglovagolnunk vagy egy helikopteren csimpaszkodva menekülünk meg a rendőröktől. A grafika bá csodálatos, a világ néhol kicsit sterilnek tűnt itt-ott, de talán ez volt a játék „legnagyobb” hibája. Kipróbálni kötelező!

1. Helyezett: The Darkness 2
Körülbelül 4 napja próbáltam ki, de egyből az első helyre került. A hangulata hibátlan, akárcsak az akció és a kellő brutalitás keveréke a The Darkness második részében. A történet összetett és a játék nem egyszer elgondolkodtat, hogy „akkor most mi is a valóság?”. A „The Darkness” bír némi sötét humorral, amit segítőtársunk a kis gnóm ökörködései tesznek ki. Kapunk bőven érzelmeket, a töménytelen akció mellé, hiszen a szerelmi szál ebből a játékból sem maradhat el, akárcsak a család. A család, ami részben egy maffiát is jelent. Főszereplőnk a maffiavezér (amely pozíciót az első rész végén szerzi meg) Jackie, akit sötét erők segítenek az akcióiban. Igen,e z az, ami az egészet felpörgeti, a természetfeletti erők, amiket két „árnykígyó” testesít meg, ezzel újabb frontot adva a csatáknak. Ugyanis kombinálhatjuk a lőfegyvereket, ezeknek a „kígyóknak” a támadásaival…de tudjátok mit? Nem részleteznék semmit, hanem várjatok egy kicsit….és jön a játékbemutató! :)

Ennyi lett volna az én kis sorozatom, amit szeretnék egy pár címmel lezárni, akik nem kerültek fel a listára, de része voltak FPS karrieremnek: Call of Duty 1-2, FEAR, Halo, James Bond: Nigfhtfire, XIII, illetve Painkiller.

Ezzel búcsúzom, sziasztok!