Az londoni Olimpia közvetítése során volt alkalmam pár meccset megnézni a női válogatottak meccsei közül, amik alapján elindult a fejemben ez a gondolatmenet: miben különbözik a női foci a férfiakétól?”. A válasz, illetve az én válaszom itt lesz, ebben a bejegyzésben.

Nagy-Britannia válogatottja legyőzte a brazilokat. Ez a meccs indította el a fejemben ennek a cikknek a vezérfonalát, de bevallom, korábban is foglalkoztatott már ez a téma, más sportágakkal kapcsolatban is. Vajon gyengébbek, lassabbak, ügyetlenebbek-e a „gyengébbik nem” játékosai? Nos, előbb tekintsünk mélyebbre, a női foci múltjában.

Az első VB 1991-ben, az Egyesült Államokban rendezték, a futball „népszerűsítsére” a hölgyek körében, egyfajta előzetes kedvcsinálásként a ’94-es férfi tornának. Az erőviszonyok tekintetében az USA-t, illetve Európában a német válogatottat kell kiemelkedőként kezelnünk, de a Japán, valamint a brazil nemzeti tizenegy is komoly erőt képviseltet. A „korai” időszakban a svédek, valamint a norvégok is komoly erőkkel képviseltették magukat az olimpiákon, vagy más nemzetközi tornákon. Persze, nyúlhatunk a legelejéhez is a dolgoknak, hiszen az első tornát már 1917-ben megrendezték, Tyne Wear & Tees Alfred Wood Munition Girls Cup címen.

Azt hiszem elég a történelemből és nézzük a meccseket, hiszen az egyértelmű, hogy a férfi meccsek körítése, illetve a tornájuk körüli felfordulás sokkal nagyobb. Ezért sem tartanám fair-nek, ha ez alapján írnám ezt a cikket. Tény, manapság az egyik sportcsatornának hála egyre nagyobb figyelmet kapnak a női világ- és Európa-bajnokságok, valamint a női BL is.

A lényeg a játékon van. Első ránézésre a női futball statikusabbnak és lassabbnak tűnik, mint a hímek meccsei. Én ezt nem a technikai képzettségnek, vagy nemek közti különbségnek tudnám be. Miért? A profizmus miatt. A nők körében az ún. profizmus még fiatalabb fogalom (a férfiak körében ez körülbelül már az 1920-as, ’30-as évekre datálódhat), ezáltal a komolyabb játékos-képzés is később indult be. Kiindulva az első mondatban említett meccsekből, a női meccsek leginkább a klasszikus futballra hasonlítottak. Voltak agresszívabb, a támadásra nagyobb hangsúlyt fektető csapatok, illetve defenzívebbek, akárcsak a férfi oldalon, szóval nem mondhatjuk, hogy az alapok nem egyeznének. Nyugodt passzolgatás, ívelések és a lehető legszabályosabb, illetve legerősebb védekezés. Ezek a jellemzői véleményem szerint a női focinak, amit, ha megnézzük, korábban a klasszikus angol futball jellemzőit képezték. Ezekből leszűrhető, hogy a női foci nem rosszabb, csak még alakul. Valószínű hogy az újabb generációk

Homare Sawa: 2012 legjobb női játékosa és Aranylabdása

Nézzünk csak mélyebben bele a dolgokba. Itt is vannak sztárok, nagy játékosok és nagy nívójú tornák. Vegyük példának a többszörös Aranylabdás játékost, Marta-t, a brazilok csapatkapitányát, vagy az USA kapusüdvöskéjét Hope Solot, de nem hagyhatjuk ki Homare Sawa-t, a regnáló aranylabdást sem. Egyre nagyobb kultusz övezi őket, hiszen külsejük mellett (Solonál kimondottan) a labdarúgásban mutatott eredményeik, képességeik alapján is kiemelkedőek. Ahogy azt a történelem is mutatja, a nagy emberek viszik előre az emberiséget, és ez a futballra is igaz. Ott van Pelé, Maradona, Puskás, vagy napjainkban CR7 és Messi. Mindannyian új szint vittek a futballba, új technikákat (Ronaldo szabadrúgásai, Messi vagy Pelé szólói, hogy az Aranycsapat szögleteit ne említsem) és új lehetőségeket hoztak a modern labdarúgásba, aminek megfelelően ezek a játékosok is hozhatnak változást a női futballba. Feltűnő lehet, hogy ezek a nagy egyéniségek nem feltétlen a futball vezér országaiból jönnek. Természetesen, ott van Brazília és Németország, de a többi nevezőn már elgondolkodtam. Az USA, Kanada és Kína csapatai például túlnőtték eredményesség tekintetében a férfitársakat, de a japán lányokat is lehet egy oldalon emlegetni Kagawaékkal. Érdemes még megemlíteni a skandináv országokat, kimondottan Svédországot, ahonnan már több all-star válogatottban résztvevő játékos érkezett, valamint az egyszeres VB –győztes Norvégiát. A klubfutball is hasonló cipellőben járkál, mint a válogatottak. A női Bl, vagy amerikai társa a Libertadores kupa még bőven gyerekkorban járnak, de évről-évre egyre nagyobb figyelmet kapnak. Sok, eredendően férfi csapat, illetve klub indított női szekciót, így az aktuális női-BL címvédő Olympique Lyon, de jó név a szakágban az Arsenal csapata is, ami lökést adhat a csapatok nézettségének, illetve növelheti a rájuk irányuló figyelmet. Tény, az a fajta „eredendő hátrány” valószínű még sokáig meglesz a női focinak, amit az évek generáltak, de elnézve ezeket a meccseket a női foci már nincs annyira lemaradva.                                

A világon egyre több női klub jelenik meg (a kis 20 ezres városomban 2 is van, az FC Hatvan és a Loki) és ezzel is válik egyre népszerűbbé a futball a nők körében. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy a lányok ne „csőrrel”, a karjaikat össze-vissza lóbálva rúgjanak bele egy labdába, most pedig VB-t játszhatnak. Ki tudja, lehet, hogy egy férfi válogatott is szenvedhet egyszer vereséget a nőitől?  

Hope Solo: a bizonyíték, hogy egy női sportoló is lehet dögös.