face á face...Théo filmezett vol.2

2011.03.27. 12:44 - Je m'appelle Théo

Címkék: film á face

Üdv mindenkinek! Egy-két hónapja volt már egy ilyen cikk, és egész sok véleményt kapott, szóval jöjjön a második rész.

Folytatásért, kattints a "tovább"-ra.

 

 

Emlékezz a titánokra:
színes, amerikai filmdráma, 113 perc, 2000 

rendező: Boaz Yakin
forgatókönyvíró: Gregory Allen Howard
operatőr: Philippe Rousselot
díszlettervező: Anne Kuljian
jelmeztervező: Judy L. Ruskin
zene: Trevor Rabin
producer: Jerry Bruckheimer, Chad Oman
executive producer: Mike Stenson, Michael Flynn
látványtervező: Deborah Evans
vágó: Michael Tronick

 

A sztori 1971-ben játszódik, amikor egy amerikai iskolát összevonnak a helyi „fekete” iskolával. Itt jön képbe az amerikai foci. A két csapatot összevonják, ahol elindul a szokásos kontraszt a két fél között. A fehérek nem akarnak játszani az afroamerikaikkal és fordítva. Az edző, Denzel Washington és a korábbi edző Will Patton egy edzőtáborban készülnek összefogni a csapatot. „Meglepő” módon a fiúk egy idő után összehaverkodnak, sőt, komoly barátságok születnek. Az alexandriai Titánok a győzelem útjára lépnek, és megtanulják, mi is az a csapategység. Több olyan jelenet van a filmben, ami igazán megmozgatja az ember lelkivilágát és megmutatja, milyen is volt akkor a helyzet, a két fél között. Mi az igazán különleges ebben filmben? Az, hogy valós történet alapján íródott.  

A színészi játék határozottan jó. Denzel jól hozza a „Tűzben edzett férfi” stílusú határozottságot és keménységet. A másodedzőt játszó Will Patton hibátlan, akárcsak a focistákat játszó fiúk. Külön érdekesség a „Dokik” c. sorozatból ismert Donald Faison játéka.

A zenék a kor stílusát türközik, ahogy a megteremtett atmoszféra és a díszletek is. A drámaiság és a hangulat csillagos ötös, mondhatni, hibátlan.

Az IMDb oldalán 7.5(!) csillagot kapott, amit én kitöltenék egy tízesig, hiszen véleményem szerint, ez egy kihagyhatatlan film!

Casablanca:
fekete-fehér, amerikai romantikus dráma, 99 perc, 1942 

rendező: Kertész Mihály
író: Murray Burnett, Joan Alison
forgatókönyvíró: Julius J. Epstein, Philip G. Epstein, Howard Koch, Casey Robinson
zeneszerző: Max Steiner
operatőr: Arthur Edeson
díszlettervező: Carl Jules Weyl
jelmeztervező: Orry-Kelly
producer: Hal B. Wallis
executive producer: Jack L. Warner
vágó: Owen Marks

Világháború, zsidóüldözés és emigrálás. A világ forrong és ez elől talán egyetlen menekülő út van, Rick bárja Casablancában. A magyar származású Kertész Mihály filmje a filmtörténet kiemelkedő alakja. Rick múltja egy nővel, Ilsával (Ingrid Bergmann) akkor válik érdekessé, mikor évek múltán a hölgy megjelenik Casablancán, hogy segítséget kérjen a kocsmárostól. Férje, Victor László a németek elől menekül és útlevélre van szüksége, hogy Amerikába szökhessen.  Az akciót megnehezítik a helyi szervek illetve az újra fellángoló szerelem.

A színészi játék kiemelkedő, akár a mai korok előadói is megirigyelhetnék. Nem hiába emlékszünk máig Humprey Bogart és Ingrid Bergmann nevére.

A Casablanca 1944-ben 8 Oscar-díjat kapott, ami szerintem mindent elmondd a minőségéről. A hangulat hihetetlen, akárcsak a jól megkomponált zenék és akár hiszitek, akár nem, a vágások és a kameramunka felér egy mai filmével. Nincsenek speciális effektusok és digitális jelenetek, hanem ez maga a valóság volt.

Nagyszerű film, ajánlom mindenkinek, akit legalább egy kicsit is érdekel a filmtörténelem.  (u.i.: éljen a Média óra, hiszen ott láttam a filmet)

 

 

Padlógáz

színes, német-luxemburgi akció-vígjáték, 83 perc, 2004 

rendező: Michael Keusch
forgatókönyvíró: Robert Kulzer, Herman Weigel
producer: Oliver Berben, Robert Kulzer

…avagy Autobahnraser. Tipikus német vígjáték, egy témára. Volt már „Német pite” és most itt a német Halálos Iramban is. A sztori nem annyira epikus és komoly mint az amerikaiaké, hanem, olyan laza. A film nem más, mint egy elröhögött koppintás és a  humorbombák nem feltétlenül úgy robbannak, ahogy kéne. Szórakoztatónak szórakoztató és vicces is néha, de mint filmet, nehéz komolyan venni.

A szereplők közül senki sem nyújt igazán maradandót. Van itt műmacsó, szexi csaj, béna rendőr (lásd. Taxi) és ideges rendőrfőnök (mi van, még a franciáktól is nyúlunk?).

 

A zene elmegy, igazából egy „soundtrack” sem maradt meg igazán a fejemben. A szinkronhangok passzoltak, sőt, lehet jobbak voltak mint az eredeti (feliratos verziót is láttam). Hangulatról beszéltem már: vicceske, de nem az igazi.

Mit is mondjak? Az Autobahnrasert csak olyanoknak ajánlom, akiknek van 83 szabad perce egy közepes autós vígjátékra és némi német humorra.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.