Third Person Shooter… kinek mi jut erről az eszébe? Max Payne? Lara Croft? Psi Ops? vagy akár a nem lövöldözős TPS-ek mint a Prince of Persia sorozat vagy az Assasin’s Creed? Ezek azok a játékok, amikkel már játszottam és meggyőztek. Azonban itt van még egy, ami még mindig kétségek közt tart.

            A játékot ’99 június végén dobták piacra az Acclaim Studio szerkesztői, 3D akció/kaland címen. A játék hozzám, egy Gamestar újság mellékleteként jutott el. Annó, amikor először játszottam, abszolút nem kötött le…kb 10 perc játék után már kattintottam az Uninstall.exe-re. Most, jó pár évvel később, gondoltam adok egy esélyt neki.

Úgy döntöttem, hogy kezdem inkább a fekete levessel (aki nem akarja, hogy most vegyem el a kedvét a játéktól, az tekerjen lejjebb a sorok közt). A játék, röviden és egyszerűen: BUTA. A játékban nem egy ellenféllel kerülünk szembe, akik kb. egy porszívó IQ szintjét ütik meg. Jön feléd…üt…jön feléd…üt. Ahol már egy kicsit gondolkodni kell, ott meghalt. Az első túlvilági pályán találkoztam egy érdekes jelenséggel. Tőlem kb 10-20 méterre állt az ellenfél egy magasabb helyen.

Elkezdtem lőni rá, erre ő elkezdet

t balra-jobra járkálni, mintha oda lett volna kötözve egy lánccal, hog

y ne mehessen el. Könyörgöm, legalább szerencsétlen leugorhatott volna, hogy nekem essen vagy valami. Amit még a negatívumokhoz sorolnék, azok inkább a desing és a monumentalitás hibái lehetnének. A pályák néhol több útleágazást is dobnak az ember elé és ha nem figyelünk oda, akár a pálya elejére is visszasétálhatunk, merő véletlenből. A design hiba pedig a sötétség. Oké, hogy horror téma meg túlvilág, de könyörgöm…ne kelljen már feljebb tekerni a fényt a játékban hogy lássam azt, hogy mi van az orrom előtt! Végső megoldásnak azt találtam, hogy a szellem pisztollyal állandóan lövöldöztem a sötétben, hogy lássam merre az arra.   

            Nos…kiőrjöngtük magunkat, jöjjön az érme szebb oldala. A játék sztorija, kimondottan szórakoztató. „Mike LeRoi szerepét fogjuk eljátszani a játék során, aki egy New Orleansban élő fiatalember. Különleges képessége, hogy képes átváltozni Shadow Manné, a Holtak Világabeli alteregójává. Ebben a minőségében pedig halhatatlan. LeRoi különös képessége tehát e világok közti átjárás, és transzfiguráció mely a beleültetett voodoo maszk segítségével válik számára lehetségessé. E maszkot egy voodoo varázslónő egy bizonyos Nettie ültette bele (aki egyben a maszk készítője is), mert rosszat álmodott :). Álmában gyötrelmes pusztulás és világvége víziója jelent meg neki, s hogy e látomás beteljesülését megakadályozza, megfabrikálta az Árnyékmaszkot azért, hogy az ezt viselője képes legyen a Holtak Világába lemenni és segíteni neki. Hogy miért nem jómaga ment le, arról a fáma nem szól, ellenben a mi emberünket - LeRoi-t - szemelte ki erre a feladatra legalkalmasabbnak. Úgy gondolja, hogy mi a maszkkal eredményes fogunk küzdeni a sötétség erői ellen.” (forrás: PC Dome) Igen, ezt ki kellett másolnom, ugyanis számomra sem volt teljesen tiszta a történet, ezért jobb volt a biztosra menni. A SM a képregény világból merített elemeket, köztük ezt a sztorit is, hiszen a SM története a Valiant Hero c. sorozaton alapul. Ahogy a sztori is írta, átjárhatunk a két világ közt. Például, az első pályán meg kell öletnünk magunkat, hogy lejussunk az alvilágba, ami kimondottan frappáns ötlet, szerintem.

            A játék mozgás koordinációja egész jó a korához képest. Egy Tomb Raiderhez is hasonlítható (persze csak az elsők közül valamelyikhez) ugrások, felkapaszkodások és egyéb mozdulatok vannak Mike alias ShadowMan tarsolyában. Persze akció játékról lévén szó, nem maradhatnak el a csúzlik sem. Amíg az emberi világban 4-5 féle fegyver és puska jár nekünk, addíg a szellemi világban egy 9mm-es szellem pisztollyal és pár voodoo bigyóval járunk-kelünk. Az elpusztított ellenfelekért HP-t (gyengébbek kedvéért, itt életpontot jelent) kapunk, amire nem árt odafigyelni, hiszen a kis piros gömböcske, amiből a HP jön, kb 7-8 mp alatt el is tűnik. Persze, nem csak az ellenfelekből lehet összeszedni ezeket a kis bogyókat. Rengetegszer találunk elszórt vázákat (aka köcsögöket) a pályákon, amiben a HP-n kívül egyéb meglepetéseket is találhatunk.  

            Apróbb bekezdés persze jár a grafikának és a hangoknak is. A SM ’99-es játék. Így nézve a grafikát, nem olyan rossz. Mai szemmel, a PixelMan is lehetne a játék címe. A figurák megvalósítása egész jól néz ki, sőt, stílusos. A hangok is rendben vannak, nem érdemel szerintem túl sok latolgatást. A síró szellemek, vagy a külvilág hangjai remek feelinget adtak a játék mellé.   

            Foglaljuk össze. A SM nem rossz játék, mégis hiányzik belőle nekem valami, ami igazán a képernyő elé szegezne. Talán az útvonalkeresés, talán az apró butaságok azok amik ezt megakadályozzák, de egyszerűen 20-30 percnél többet nem tudtam magamból kihozni ennél a játéknál.

Értékelés:

 Grafika: 8/10
- 1999, de ahhoz képest emészthető
Irányítás: 8.5/10
- Nem nagy kunszt kitapasztalni, bár az egér hiányát meg kell szokni.
Hangok: 7/10
- Semmi gond nincs vele. A háttérhangok csak +-t adnak a játékhoz.
Játékélmény: 7/10
- Na igen, ez az ami nem egyértelmű. A tesztben is leírtam, a játék jó, de nincs ereje ahhoz, hogy a monitor elé kössön.  
Sztori: 5/5
- Úgy éreztem ez is kellhet az elemzések közé, ebben hibátlan a játék!

Megjegyzés: a régebbi tesztekben még nem található meg a sztori elemzési pont

Megjegyzés 2: a teszt szubjektív, nem kell anyukámat szidni, ha nem értesz egyet velem :)