Üdvözlet mindenkinek. Az elmúlt egy hónap a futball világ átigazolási piacáról szólt. Véleményem szerint a vártnál sokkal agyon intenzitású volt, és hozott olyan meglepetéseket, mint… amit a tovább gombra kattintva megtudhattok.
Anglia: a nagy költekezés!
Egyértelmű, a szigetországi bajnokságban nagy dolgok működtek idén januárban. A legnagyobb változás egyértelműen a liverpooli vörösöknél illetve a londoni kékeknél (Chelsea) következett be. Kezdjük a ’poolnál. Elment Hodgson és jött a legenda, Dalglish. Az eddigi eseményeket nézve, ez jó választás volt. A csapat új erőre kapott, még, ha ez minden eredményben még nem is látszik meg. Az edzőváltás mellett elment az egyik legnagyobb figurája a csapatnak, Fernando Torres. A csatár nem mutatta legjobb arcát a csapatban, így mondhatni indokolt is volt a távozás, amit a liverpooli szurkolók egy mezégetéssel „ünnepeltek”. A bejövő összegből, illetve az új tulaj pénztárcájából létrejöhetett az üzlet Suarezzel és Carollal. Az angol gólvágó sérülése miatt még nem ölthette magára az új 9-es mezt, de a 7-es számú Suárez rögtön az első meccsén góllal üdvözölte szurkolóit. Mi lesz ezután a vörösökkel? Nem tudom, de a következő szezont ismét esélyesként fogják kezdeni, ezzel a kerettel. Térjünk át Londonba, azon belül is a Stanford Bridgere. Abramovics megint csak belenyúlt a tárcába, de pofátlanul. Leigazolták David Luizt és Fernando Torrest is. Luiz a Benficában hívta fel igazán magára a figyelmet, hihetetlen védőmunkájával, amivel lehet, hogy a padra szorítja Alexet vagy akár Terryt is. Eztuán jön a kérdés. Van egy Drogbám, egy Maloudám és egy Anelkám a csatársoromban. Hova a francba rakjam Torrest? Ancellotti egy taktikaváltást eszelt ki, ami arról szól, hogy ha a spanyol játszik, akkor 2 csatár egy irányító, ha Drogba vagy Anelka, akkor marad az eredeti, háromcsatáros módszer. Izgi, mi? Az a tény, hogy az új kék kilences nagy pénzbe került, az tuti, de hogy megérte-e? Nem tudom. Fontosabb igazolások közé tartozik még Dzeko klubváltása. Érett már, hogy a bosnyák elhagyja a farkasokat és elköltözik Németországból. A célpont a manchesteri City lett, ami hajlandó volt kicsengetni a 32 milliós árat a gólvágóért. Dzeko szerzett egy szerencsés találatot a United ellen, de ezt leszámítva, csak egyszer volt igazán értékes a pályán léte, amikor megmentette csapatát a kupazakótól. Érdekes lehet még megemlíteni két afrikai játékos, Pienaar és Muntari klubváltását. Előbbi a Tottenhambe, utóbbi a Sunderlandbe ment át, több játéklehetőség, illetve az előbbi esetében, a nemzetközi kupaszereplés érdekében. Házon belül, illetve országon belül igazol a Villa, akik Bentet a válogatott csatárt igazolták le, épp az előbb említett Sunderlandtől. Lehet, hogy a következő gondolat, túlzásnak fog tűnni, de az angol futball egyre jobban Európa egyeduralkodójává kezd válni. Ezekkel a keretekkel vajon a Barcán kívül ki tudna még kezdeni valamit?
Spanyolország: A(fellay) – A(debayor) – A(rcátlan vásárolgatás)
Ezzel a 3 A-val talán leírtam mindent, amit az idei január jelentett a spanyoloknak. A Real, csatárgondjai miatt, gyorsan elővakart egy elfeledettnek hitt fekete gazellát, Adebayort. A Man. Citynél csak szenvedő togóinak ez a lehető legjobb lehetőség, ami csak jöhetett. Nagy pénz áll a számlára, és még játéklehetőséget is kap. Meghálálja-e a bizalmat? Majd meglátjuk, de Higuain visszatérését, szerintem többen várják, mint a togói végső leigazolását.
Egy cikis bemutatóval ekzdődött Afellay barcelonai karrierje. A bemutatásán sokat bakizó hollandus nem vált stabil kezdővé a katalánoknál. Igazából abba esett bele, mint Mascherano, aki azóta valószínű, hogy veri a fejét a falba, hogy eljött a Liverpooltól. Nagy remények, meg minden, aztán csak csere és kap 20-25 percet a pályán. Megéri? Lehet. A világ egyik legjobb futballcsapatában játszol… meccsenként valamennyit, egész jó gázsiért.
Malagán beindult az élet. Demichelis, Camacho, Baptista, Asenjo és Maresca is az új tulajnak köszönhetően ölti magára a tengerkék-fehér mezt. Mi a furcsa? A Málalga még így is gyengélkedik. Lehet, én vagyok kekeckedős, de, ha már van pénz, akkor miért nem fiataltehetségeket igazolnak? Demichelis, 100%, hogy nm volt Bayern szintű focista, de Málagára már szerintem későn érkezett, hogy valami nagyot mutathasson. Asenjo az új Casillasként volt beharangozva, aztán az Atléticoban csak a padot koptatta De Gea mögött. Baptista számára a Sevilla volt az utolsó jó csapat. A Realban csak szenvedett, akárcsak Romában. Ő lenne az új „irányító”, de olyan játékos miért irányítana, aki sorra hozza meg a hibás döntéseket?
Olaszország: Milánó, Torino és a magyarok.
Számunkra is szimpatikus válogatott szereplés után megindult a hazai focisták „exportálása”. Rudolf után Laczkó is elhagyta Debrecent, egy olasz él-középcsapatért. A végeredmény eddig silánynak tűnik, hiszen Zsolt eddig csak a padot koptatta, ahogy Rudolf is. Gergőt kölcsönadták Bariba, ahol felemás a dolog. Lőtt gólt, de tizenegyest is hibázott már. A kiesőjelölt csapatnál elég rendes a hullámverés, a csapat hajóján.
A Juve folytatta az igazolósdit. Toni jött és Amauri ment. A zebrák keresik még igazi önmagukat, amin véleményem szerint nem az újabbnál-újabb játékosok igazolása segítene, hanem egy ideálisabb taktika kidolgozása. A Juve jellemtelenül játszik, szinte semmis szépséggel.
Bezzeg Milánóban! A város kék-feketéi beindultak Leonardo keze alatt. Jött Pazzini, egy igazi center, aki a lehető legtöbb helyzetben feltalálja magát, csak a kapu előtt legyen. A japánok sok mindent gyártanak, de az igazán jó focisták előállításába most kezdtek bele. Kagawa után megérkezett Nagatomo a Cesenatól, illetve jött még a védelembe Ranocchia, akiben a jövő középhátvéd ideálját látják az azzurik. A piros-feketéknél már annál több változás volt, pedig nekik lett volna erre kevesebb indokuk. Jött a baloldalra Emanuelson, a középpályára van Bommel, a terminátor és a kitaszított Cassano, aki mindenkivel össze tud veszni. Mi alakul az ACM-nél? Az idény bajnokcsapata valószínűleg. Elég ez Európa trónjára? A Tottenham elleni visszavágón kiderül.
Németország, Franciaország és a többi: apró hullámok
A két országot egy pontba sorolnám, akár a többi európai országgal. Nagy változások nem voltak, csak pár említésre méltó név. Babel jött liverpooli vendégjáték után a Hoffenheimbe, ahonnan pedig Luiz Gustavo távozott, a Bayern kegyeiért. A legérdekesebb talán a török Besiktas, új portugál kontingense: Almeida, Sabrosa és Fernandes. Mi a szösz? A türkiknél van a pénz? A francia bajnokságban eléggé komoly csend volt, a legnagyobbat talán az OM húzta, Fanni leigazolásával. A skótok, eléggé „skótok” voltak átigazolási szempontból, akárcsak a belgák vagy a hollandok. Érdemes megemlíteni Simon Krisztián Feyenordba igazolását, amivel egy „új-Dzsudzsák” szupersztori bontakozhat ki. Portugáliából inkább távoztak az emberek, akárcsak keletről, ahol a Donyeck és az orosz liga is inkább, csak távozókat termelt ki.
Mivel foglalhatnám össze ezt a jó pár sort? Ahol a pénz, ott a foci? Nem feltétlen. A mély zseb nem jelent fixen, jó játékot, de eredményeket sem. Előreláthatólag a nyári átigazolási vonat nem fog ennyire robogni, hiszen sok átigazolási eposz lezárult. Leszámítva a Fábregas sztorit, de ennek a végéig még szeptemberig legalább várnunk kell.
Utolsó kommentek