A csoport:

Július 11. Elkezdődött, minden rendes férfi behuppant a fotelbe, benyomta a TV-t és harapott egy nagyot a chipsbe ill. feltört egy szotyit. A vuvuzelák morajlása volt az első ami már gyanította, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű világbajnokság. Dél-Afrika csapott össze Mexikóval, egy eléggé felemás meccsen. A meccs pozitívuma, egyedül a két gól volt. A franciák és az uruk még ennyit sem adtak nekünk. Ez a csoport meglátásom szerint egy nagy unalomhalmaz volt, amibe, csak a két dél-amerikai válogatott tudott valamiféle hangulatot csempészni. Ennek örömére, tovább is jutottak.

B csoport:

Argentína a tuti továbbjutó. Így kezdte mindenki ennek a csoportnak a bemutatását és igazuk lett. Isten kezének (ami, azóta megjárta Maradona nadrágját…) együttese hanyag egyszerűséggel jutott tovább ezen a csoporton, bár voltak vitatható dolgaik (két szöglet utáni gól). A második helyre a másik három pályázóból, talán Dél-Koreának volt a legnagyobb esélye és esélyesként, meg is szerezte azt. A B csoport vitt egy kis színt és hál’égnek jó pár gólt is ebbe a vuvuzela-zajos dél-afrikai VB-be.

C csoport:

Tiszta vicc. A C csoport volt a csalódás és a hihetetlen szenvedés csoportja. Két meccset mondhatnék korrektnek, ez az USA utolsó 2 meccse. Egyszerűen vicc. Az amcsik csak kergették a labdát, az angolok bunkerfocit, algériaiak meg semmit sem mutattak. Szlovénia amolyan reménysugár volt ebben a csoportban, de az ő USA elleni első félidejük kevés volt, hogy feldobjanak egy egész csoportot.

D csoport:

Németország, mindenek felett? Hogyne. Egy ghánai férfi szerint a Biblia is megírta, hogy Ghána világbajnok lesz. Ez a két válogatott még reménykedhet. A kenguruk és a szerbek viszont már nem. A németek első meccse kicsit dobott a meccsenkénti gól arányon, de a második már nekik is csak a szenvedésről szólt. A csoport rangadója a két továbbjutó harca volt, amibe ha több gólt lőttek volna, az ausszik is beleköthettek volna.